A történet úgy kezdődik, mint egy szép mese. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer… egy cigány származású fiatalember, Kovács Zoltán gyógypedagógus, akinek az volt az álma, hogy létrehozzon egy olyan óvodát, ahol a nevelt kisgyermekek az óvodai élet során olyan alapokat kapjanak tarisznyájukba, amely majd segíti őket a későbbiekben az iskolai tanulásban, az életben való elindulásban. Esélyt kapjanak képességeik kibontakoztatására, segítséget a felzárkóztatásban, az esélyegyenlőség megteremtésében, a sikeres társadalmi integrációban. Sajnos fiatalon, 33 évesen meghalt, így Ő már nem élhette meg személyesen az óvoda nyitásának első napjait. Arra valószínűleg meg nem is gondolt, hogy valakinek a személyében a kimondott szavak nyitott fülekre találnak, és majd megvalósítja az Ő álmait. Nővére, Debre Istvánné Magdi volt az, aki végül is létrehozta a Kovács Zoltán Alapítványt, és húsz éven át az óvoda fenntartójaként működtette az intézményt. Az óvodában folyó pedagógiai nevelő-oktató munkában, a cigány identitás megőrzésének módjában ott volt segítő és tanácsadóként Choli Daróczi József is, a cigány költő, író, műfordító és egyetemi tanár. Így 1993 őszén a mese valósággá vált.

                          Kovács Zoltán                                                                          Debre Istvánné Magdi

                    az óvoda megálmodója                                                     az óvoda megvalósítója, vezetője, működtetője